-
Főoldal
. . .
Egy tündérmese ért életemben véget, Álmok úsztak el, szívem tűzben égett, Egy szerető lány könnyeivel szenved, Hiába mentél el itt hagytad emléked, A napok nagy részét magány tölti ki, S mégis utolsó erőmmel igyekszem remélni, Minden egyes nap egy csodára várva, Hinni, hogy egyszer még ölellek karomba, Érzem még csókod, hallom suttogásod, Mindennap kérem az égieket s várok, Szívem minden szeretetével kívánom, Hogy még velem légy, mert más nem kell a világon..Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Szívem otthont egyedül csak neked ad. Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
-
-
Par Egalmon le 1 Octobre 2021 à 16:33
Szeretlek, édes ősz! Jöttél és újra élek! Csillagos csillagos esték csillogása, A szél suttogása a fenyves erdőben ... A színek palettája felborul, A fák csupa narancssárgák, Az antracit aszfaltos útjain, Marék rézlevelek repülnek ... Az arany díszítés mulatságos , Az őszi idők illatai - Ez egy vörös cservonói királyság, Erdők sóhaja, mezei rozsda és gombák ... Érett alma - nehéz fülbevaló, Gyöngyök - égő hegyi hamu fürtjei ... És rég várt eső, És csodálatos szerpentin a felhőkben ... Álmok kavarogtak levélhullással, És remények, mint a madarak, kötekedés, Álmaim örökre letelepedtek, Közeleg az ősz - most várlak!
votre commentaire
-
Par Egalmon le 1 Octobre 2016 à 16:09
Weöres Sándor: Gesztenye úrfi
Hej, gesztenye úrfi Bundácskádból bújj ki! Ugorj le a fáról Érkezésed várom. Nini, itt van, koppan Fáról földre pottyan Futok zsebre dugni Jöjj, gesztenye úrfi!
Reményik Sándor: Száraz levél
Egy lány hajába hullt, A véletlen, a szél Hozta. Gyűrött kis múmia-levél, A sötét fürtök közt pihen: Vándor, különös, oda nem való, Szomorú idegen, Egy lány hajába hullt, most ott pihen. A lelkem is, ha lány hajára száll, Ott úgy pihen, Mint ez a vándor, Ez a szomorú, száraz idegen. Hogy megpihent: tán maga sem hiszi, Egy pillanat - s a szél tovább viszi, Tovább, tovább...
hRadnóti Miklós: Október
Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tenger.
Kányádi Sándor: Ősz volna még
Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna
Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
Ki lakik a dióhéjban? Nem lakhat ott bárki, Csak Dióbél bácsi. Ha rácsapsz a dióhéjra, Kinyílik a csontkapuja, És cammogva előmászik Vén Dióbél bácsi Csak a szádat Tátsd ki!
Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató
Héj, héj, héj, Szúrós tüskehéj, Vadgesztenyehéj; Tarka boci lakik benne – Potty, ide a tenyerembe! Héj, héj, héj, Nyílj ki, tüskehéj!
3 commentaires
Suivre le flux RSS des articles de cette rubrique Suivre le flux RSS des commentaires de cette rubrique
Créer mon blog